Nagylaki András, a szombathelyi 387. számú Szily János cserkészcsapat parancsnoka mondta ezt tegnap az erdei kisvasút kistolmácsi végállomásán. Az általa vezetett mintegy 25 fős csapat fürdőzéssel egybekötött kirándulásra érkezett a dél-zalai településre, bázisukat ugyanis Tófejen, az ottani plébánián alakították ki.

– Zalát különösen kedveljük, nyári táboraink többségét ide szervezzük – foglalta össze a parancsnok. – A járványügyi szabályozás miatt most még inkább oda kellett figyelnünk a helyszín kiválasztására, mert azok a nomád körülmények, amelyek általában jellemzőek a cserkésztáborokra, nem tarthatóak. Olyan helyet kellett választanunk, ahol a zuhanyzók és mosdók előírt fertőtlenítését meg tudjuk oldani, s ahol a fiatalabb cserkészek számára szállást is tudunk biztosítani, mert csak az idősebbek sátraznak. Ezúttal saját konyhánk sincs, rendeljük az ételt a gyerekeknek. Éppen a tábor szervezésének időszakában tartottunk, amikor Bognár István plébános úr felajánlotta, hogy jöjjünk Tófejre, ahol minden feltétel adott. Nagylaki András szerint csak a körülmények változtak, az együtt eltöltött idő jellege nem. A cserkésztáborban ugyanis hasznosítják az egész évben tanultakat, amire ezek az általában 6-10 napos együttlétek sokkal több lehetőséget kínálnak, mint az év közben megtartott heti egyszeri másfél-két órás foglalkozások.

– A cserkésztábor emellett kaland és romantika, de szól egymás szolgálatáról és segítéséről, valamint a vallásról is – tette még hozzá Nagylaki András. – A mozgalom alapítója, lord Baden-Powell tábornok szerint ugyanis Isten nélkül elképzelhetetlen a cserkészet.