Múlt szombati túrán 4 (3+ 1) bátor cserkészünk, köztünk jómagam vettünk részt.  A túrát a kőszegi cserkészek és túrázást kedvelő emberek közös elhatározásából szerveződött meg idén is, az eddigi évekhez hasonlóan. A „kirándulásra” a vár alól indultunk közösen egy busszal fél 6 körül. Mi Kőszegig a Gege jóvoltából autóval mentünk. Az úti cél a Stuhleck két csúcsa volt. A B. Béla kedves köszöntő szava, és kevésbé kedves pénzszedési akciója után a lámpák és a szemek is sokunknál lekapcsolódott legalább részben pótolva a korai kelés miatt kimaradt alvást. A busszal a szerpentinen nem kis nehézségek árán jutottunk csak túl, hisz a kanyarok néhol nem voltak elég szélesek egy busz számára! A kiszállás után rövid ima és jó tanácsok, eligazítás („Kövesd a piros fehér pirost”, és „mindenki a maga tempójában halad” a „hütténél várjatok meg” hangzott el) A sapka, sál, kesztyű, kabát, melyek a leszálláskor nagyon jól szolgálatot tettek, az első emelkedőnél (Kab-hegy feeling), volt aki a pulóverét is levetette. A pára, köd alól kiérve meleg nap köszöntött ránk, így a napszemüveg egész túrán jó szolgálatot tett. A kisebbik csúcson álló hütte alatt megtaláltuk az első hófoltot, amit hógolyózással ünnepeltünk meg. A felvezető úton nagy csodálattal néztük a repülőbotos ”nordic walking” túrázókat kik csak úgy szálltak el mellettünk hajtva magukat a bottal. A csúcsig már nagyon szétszakadt a társaság, így az ebédre kisebb csoportokban került sor, ki kint a napon élvezve a meleget, ki bent menüre várva tengette déli óráit. Mi a fényképezkedés, édesség és mókák sora után irányba igazítattuk magunkat egy „szakértő bácsival” és Gyugyut magunkhoz véve elindultunk a nagyobb csúcs felé, hogy meghóditsuk. Itt az utasítás az volt (Kövessétek a kerítést”) nem ismertek még minket! Egy kilátót találva, a magyar zászlóval fényképezkedtünk, majd Keve kőből nevét az utókorra hagyta. Ezután egy kihívást elénk állító tábla állta utunk, mely a teljesítendő táv időbeni optimális teljesítésének idejét írta ki, jelentem mi ezt bőven megdöntöttük!!! (repülőbot nélkül) A nagyobbik csúcs, tetején a keresztel és sífelvonóval már messziről látszott, így nem tévedtünk el. Közben egy tengerszem szerűségen körlingeztünk, léket vágtunk, körülötte hó csatáztunk, és sokat nevettünk! A csúcsra elsőként értünk ott a kereszt körül ettünk, fényképezkedtünk, és vártuk a többieket. Mikor mindenki megérkezett készült pár közös kép, majd indultunk vissza a hegy lábához. A busznál is sokat vártunk a hátul kullogókra, és a hazaúton is a buszos bácsi, aki elég ideges természet volt eltévedt ezzel nyújtva a hazauntunkat, melyet sokan szintén átszundikáltunk! A túra végén egy gyors köszönő ima, majd mentünk sebesen haza! A túrán a szép idő, a jó levegő és társaság, a lenyűgöző kilátás csodássá tette a túrát, így jövőre remélem nem a busz fele lesz csak szombathelyi, és nem a Síkosok lesznek többen….