Almásy László 1895-ben született. Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de 1911-től Angliában tanult a London melletti Eastbourne-ban. Itt ismerkedett össze a cserkészmozgalommal is. 1911-től kezdve repült, az első világháborúban hadnagyi rendfokozatban pilóta volt a Monarchia hadseregében. 
 

Sógorával Esterházy Antallal egy Steyr típusú autóval nagy kalandra vállalkoztak: 1926-ban indultak útnak Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Libiai- és a Núbiai-sivatagon. Az utazás nagy visszhangot keltett, hiszen addig járatlan utakon mintegy 3000 km-t tettek meg négy keréken. 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak. 
 

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg, időszakos vagy állandó vizek voltak. 
 

Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szulejmán szultán serege által elfogott magyar hadifoglyok leszármazottai. A törzs magyarabnak nevezi magát. 
 

A két világháború között fontos tisztséget töltött be a cserkészek között: 1921-től kezdve ő volt a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi megbízottja. Teleki Pál oldalán részt vett az 1933-as gödöllői jamboree megszervezésében. Mindezen kívül Almásy volt a vezetője a magyar légicserkészeknek is. 
 

A második világháborúban a németek a nagy tudású földrajztudós segítségét kérték. Almásy nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt az angol vonalak mögé juttasson egy 5600 km hosszú, víz nélküli úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. Az elhagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homokot tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. Tetteiért a Vaskereszt kitüntetésben részesült. 
 

A háború végén visszatért Budapestre, ahol menedéket nyújtott az üldözött zsidóknak, többek között Fuchs Jenő olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A háború után többször is letartóztatták, a németek oldalán elkövetett háborús bűnökért. 1947-ben menekülni kényszerült. Kairó Zamalek nevű városrészében élt, és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. 1949-ben Párizsból Kairóba repült harmadmagával, egy vitorlázó repülőgépet vontatva, mindössze két leszállással, ami abban az időben távolsági világrekordnak számított. 1951-ben egy ausztriai út során szerzett betegségben hunyt el. Almásy Lászlót Salzburgban helyezték örök nyugalomra.