22. Cserkész Világtalálkozó – Svédország

  
      Belecsöppentünk egy külön világba. Egy olyan helyre, ahol mindenki vidám, mindenütt mosolygó emberek jönnek velünk szembe, s ránk köszönnek. Akárcsak egy elképzelt világ… százhatvanhárom országból érkező- negyvenezer lakosával. Tombolt bennünk az életérzés: végre itt vagyunk!! Erre vártunk már egy éve. Akárhova mentünk, mindenütt cserkészek különféle viseletben, más bőrszínnel, elhozva nekünk saját országaikat.
      Megérkeztünk. Leszálltunk a buszról, s meneteltünk be az altáborunk felé, több mint húsz kilogrammos hátizsákjainkkal, egyenruhában, kalappal a fejünkön. Dobogott a föld lépéseink alatt. Bárki mellett elhaladtunk – fényképezőgépeiket, kameráikat elővéve, kíváncsian kérdezgették tőlünk: „Where are you from?” Mi pedig büszkén, s teli elszántsággal kiabáltuk vissza: „From Hungary!” Egyedül mi meneteltünk… Különlegesnek számítottunk. Sátrainkat felverve, raji körletünket építettük: kerítést, hatalmas kaput készítettünk, melyen tüzesen lobogott a háromszínű zászlónk. Körbesétáltunk a táborban, mely a négy évszak alapján lett felosztva. Az első közös találkozásunk a nyitóceremónia volt. Beleborsóztunk amikor kivonultunk a hatalmas tömeggel teli színpad elé. Együtt a negyvenezer cserkész, ahol minden nemzet saját egyenruhájába öltözött. A köszöntőt a zászlók felvonulása követte. Amikor meghallottuk a felsorolásban országunk nevét, kitörő örömmel ordítottunk. A ceremóniát koncertek, előadások, kisfilmes bemutatók övezték. A Jamboree jeligéje a : Simply Scouting lett, melynek jelentése: „Egyszerűen cserkész.” Ez határozta meg az élményekkel teli táborunkat, azaz próbáltunk mi is olyanok maradni, mint a magyar cserkészek egy fontos jelképe: az egyszerű, csak nálunk található, kézzel kifaragott nyakkendőgyűrű: a gubacs. Ezt nem kell lakkal fényesíteni, szebbnek, többnek mutatni, ahogyan magunkat sem.
    Érdekes programjaink között szerepelt a környezetünk és a tiszta víz védelme, újrahasznosítás, s a fontos kérdés: hogyan kerülhetjük el a legnagyobb természeti katasztrófákat?! Izgalmas akadálypálya, éjjeli túra, játékok, koncertek tarkították mindennapjainkat. Minden nemzetnek volt kiállítósátra, amelyben az országukra jellemző nevezetességeket, ételkülönlegességeiket, valamint valláskultúrájukat csodálhattuk meg. Például: a Szaúd-Arábiaiak szőnyegekkel, párnákkal díszített sátrában, zenéiket hallgatva, finomságaikat kóstolva tényleg az az érzésünk volt, hogy elrepítettek bennünket az ő, varázslatos világukba. Ellátogathattunk őrsönként két napra, egy távolabbi svéd cserkésztáborba, ahol belekóstoltunk az ottani életükbe. Túrázás közepette a kápráztató természetben gyönyörködtünk, illetve kenuztunk, tábortűzön vettünk részt, mindezt remek hangulatban.
Visszatérve a változó időjárás, sátrunk számos összedőlése, a fáradtság sokszor ingerültté tett bennünket, de a misék és Istentiszteletek hangulata, az ott elhangzottak mindig feltöltötték lelkünket. Vidám színfoltja volt a tábornak a nemzetek egymás közötti cserélgetése, s így különleges kincsek találtak emlékként új gazdára.
     Majd elérkezett a záró ceremónia. Világhírű énekesek, együttesek, a svéd Király köszöntője, fergeteges tűzijáték, s egy hatalmas buli…mindez locsogó esőben.
A tábor véget ért. S most azokra az afrikai cserkészekre gondolok, akiknek nem volt pénzük repülőre, s  már májusban elindultak biciklivel, hogy a Jamboreen együtt lehessenek velünk. S ha ezek után még felmerül a kérdés: Mit kaptunk ettől a húsz naptól? A világ bármely pontjáról is érkeztünk, kamasz lelkünk ismételten ráébredt, a legfontosabb: egymás elfogadása, a kitartás, az alázat, egy jól összekovácsolódott közösség; - nem különbözünk senkitől, semmiben. Egyenlőek vagyunk, egyszerű gubacsok…egyszerűen cserkészek.
 

Őri Fanny
387. Szily János cserkészcsapat